Eurovíziós Dalfesztivál 2015: 3. nap: Találkozások / Eurovision Song Contest 2015: Day 3: Encounters

Ülök a Sajtóközpontban, egyszer csak azon kapom magam, hogy nézek ki a fejemből, nézek valamit két-három sorral arrébb. Azon gondolkodom, honnan olyan ismerős az a kolléga, aki épp velem szemben ül, de még véletlenül sem jöttem rá… Pedig tudtam, hogy valahol már találkoztam Vele…

Valahogy nem terveztem ilyen feszített szombatot magamnak, de éppen akkor volt kvázi szabadidőm, amikor ezeket a vállalt kötelességeket tudtam teljesíteni, így hát ismét beültem a Press Centerbe, és nekifutottam. Nekifutottam annak ellenére, hogy úgy nézhettem ki, mint egy élő hulla: nem semmi volt a pénteki nap a budapesti felvételivel, az ahhoz szükséges félezer kilométeres utazással, megspékelve az éjfélig-egyig tartó esti zsűris főpróbával. Szóval munka közben – ahogy fenn is írtam – sikerült úgy öt-tíz perc erejéig elég erőteljesen elmerengenem, amikor egyszer leült pár sorral arrébb velem szemben a már említett kolléga, s mivel mosolyogtam, fejet biccentett köszönésképpen Ő is mosolyogva. Fogalmam sem volt, ki is az, így továbbdolgoztam. A fáradtság időről időre erőt vett rajtam, talán a harmadik – ugyanakkor harmatgyenge – kávétól kezdtem magamhoz térni kora délután, és innentől a munka is jobban ment. Hamar be is fejeztem minden függőben lévő dolgomat, szerencsére ekkor érkezett meg a Euronews stábja, s velük volt munkatársnőm, Hajagos Andi is, akivel nagyon régen, a Ma reggel óta nem találkoztam. Nagyon sok mindenről beszélgettünk: az eltelt időről, a tévéről, a terveinkről, az Eurovízióról, arról, hogy milyen dolgozni a Euronews-nál… és persze megismerkedhettem a többi stábtaggal is. Elsőnek voltak az Eurovízión, így egyértelmű volt, hogy segítem a munkájukat, ami engem is jó érzéssel töltött el. Az az ismerős “munkatárs” viszont továbbra sem hagyott nyugodni… Mindegy is…

Az estét nagyon élveztem, rájöttem, hogy a döntő estéje az, amiért minden évben érdemes kimenni, akárhová is kerül az Eurovízió: ha választani kellene, azt mondanám, hogy a hangulat talán most volt a legjobb az eddigi Eurovízióim közül, és talán nem véletlenül, hiszen maga a show is fergeteges volt, valószínűleg az újabb évforduló miatt. A mennykő az olasz dal kezdetekor csapott belém: kiderült, hogy akit sajtómunkatársnak gondoltam, az az Il Volo énekese, Piero Barone volt… Azt hiszem, tényleg fáradt voltam… Az este tehát a végtelennek tűnő show-val és az azt követő sajtótájékoztatóval zárult, ágyba körülbelül hajnali háromkor kerültem, de pihenni nem sokat pihentem most sem…


I’m sitting in the Press Centre, and I just looking in front of me: I am observing something two or three rows away. I am thinking on that where we’ve met earlier, which colleague is sitting opposite to me, but I can’t guess it out…

I didn’t plan such a hard and stretched Saturday for myself, but then I had free time when I could fulfill my commitments, so I sit in to the Press Center, and I ran into my tasks. I did it despite I felt myself like a live corpse: I finalized a pre-exam with a 500 km-long bus journey, and after that I spent my evening on the Jury Final which lasted until midnight. So during my work I was wondering on something for five or ten minutes, when that colleague sit near me, and as I was smiling, he nodded as a greeting. I had no idea, who was he, so I moved on with my work. I was terribly tired: I drunk two or three cups of incredible light coffee, while I could start to wake up. I finalized my pending tasks as fast as I could, and fortunately as I finished my last thing, the crew of the Euronews has arrived to the Press Center, and there was my previous colleague, Andi Hajagos. I worked with her at television programme Ma Reggel, when I spent my professional training period at Hungarian Television. We talked about a lot of things: passed time, about MTVA, our plans, about the Eurovision, I asked her how is the work at Euronews… and I could get to know the other crew members. They were at Eurovision Song Contest for the first time, so it was natural to help their work in Vienna, and I felt myself well. But that familiar “colleague” started to be annoying… I really wanted to know who is he…

I really enjoyed the evening of the Grand Final, and I realized that the best moments of this event are the night of this part of the show, these Saturdays are the most exciting day of the year. Yes, the show was fantastic again, but I think that this was the best ESC ever that I spent in the host city of the Contest – maybe because of the anniversary… Finally, I guessed that who was the unknown known “journalist”: I could say that, I spent an afternoon with the singer of the Il Volo, Piero Barone… Yes, I was a little bit tired… Just a little bit… This great evening closed by the neverending show and the Winner’s press conference, finally I fall into my bed about at three in the morning, but I can’t sleep so much now…

Hajagos Andi volt kolléganőmmel / With my one of my previous colleague

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s