Eurovíziós Dalfesztivál 2015: 1. nap: Multikulti rajongók találkozója / Eurovision Song Contest 2015: Day 1: Let’s work together with multicultural fan-journalists!

Jó kis verseny ez az Eurovízió: nem csak azért, mert azzal a 40-45 dallal be lehet esetleg határolni az éppen aktuális zenei trendet, hanem rendkívül sok és különféle emberrel találkozhatunk egy helyen. Ilyen hely például a sajtóközpont is: csütörtökön asztaltársaimnak az izraeli kollégákat kaptam… Észbontóan jó fejek voltak…

Szinte üres volt a sajtóközpont csütörtökön, amikor megérkeztem, s szokásomhoz híven megtaláltam a kosárlabda pálya kellős közepén a helyem, tökéletes rálátással a közvetítéseket mutató kivetítőre. Mivel elég sok elmaradást sikerült felhalmoznom a szakdolgozat írása miatt a tévé – és elsősorban a Nézők – felé, ezért rögtön munkának láttam: adatfeltöltés a műsorújság-rendszerébe, délben-fél egykor Conchita sajtótájékoztatója, majd adatfelöltés újra. Igaz, az asztal mögé csak három órás csúszással ültem újra, mert – hála kedvenc kolléganőmnek – részt vehettem a második elődöntő utolsó főpróbáján. Én azt mondom, hogy még mindig szuperebb élőben, még úgy is, hogy a lelátó tetejéről követtem az adás rögzítését. A sajtóközpontba visszatértésemkor egy izraeli újságíró-csapat fogadott, kitörő lelkesedéssel, merthogy magyar vagyok (ez számomra még magyarázatra szorul, hogy miért, de nem is ez a lényeg). Sokat beszélgettünk velük arról, hogy mi a véleményem a dalokról általában, az izraeli indulóról, ők mit gondolnak Boggie számáról, satöbbi, satöbbi… Végül az este együtt szurkoltunk az izraeli versenyzőnek és a Golden Boy című számnak… Az elődöntő után viszont nem vártam már meg a továbbjutók sajtótájékoztatóját, pénteken ugyanis felvételiztem…


I really enjoy Eurovision Contests: not only because I could get clear shot about the actual trend of the European music charts based on the qualified 40-45 songs, you can meet some kind and interesting people from all around Europe on the same location. This place could be the Press Center of Eurovision Song Contest: now I shared my workplace with some journalist colleagues from Israel.  They were amazing…

It was almost empty when I arrived to the Press Center on Thursday morning, and as I arrived I started to find my place where I could work all the day and I follow the broadcasts of rehearsals from. As I had a lot of work that I had to pause because of my final thesis, I started to work immediately: data-uploading to the self-developed EPG system, press conference of Conchita (Wurst), an data-uploading again. Ok, I sit back to my workplace second time with a two-hour long delay, because I got a ticket and I could take part on the last Dress Rehearsal of the Second Semi-Final (by this way, much thanks for my Head of Delegation again). I have to say that the live concert still gives me more realistic experience than the broadcast could transmit thought the televised content: I really loved it. When I arrived back to the Press Center, a group of Israeli journalist waited at my desk, with an amazing enthusiasm: because I am Hungarian, said me (I don’t know why, but it doesn’t matter)… We talked about the songs a lot: they asked my opinion about their participant, and I also asked them about Boggie and the Hungarian song. Finally, we cheer for the Israeli singer and song Golden Boy, but at the end of the show, I didn’t wait for the Qualifiers’ Press Conference as I used to, because I had a entrance exam on Friday…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s