Régi-új fiú a (szék)házban / Again in the Headquarter

Nem tudom, olyan furcsa volt az egész, talán azért, rég’ történt meg velem: boldog voltam. Újra megjelentek azok az ünnepnapok, amelyek másoknak hétköznapok csupán… Ünnepnapok, mert ott lehetek, otthon lehetek, bejárhatok újra…

Január közepétől névlegesen, február idusától viszont hivatalosan is (ismét) a Házban lehetek, dolgozhatom. Ami a különbség: február 15-től már szerződéssel dolgozhatom az MTVA-nak, egészen pontosan a Közmédia Újmédia szerkesztőségének. Igaz, jelenleg műsorba nem dolgozom közvetlenül, de azt kell mondjam, hogy ezzel a megbízással is nagyon boldog vagyok: egy új, nagyon jó légkörbe csöppentem, kedves munkatársak – kollégák – közé kerültem ismét, és persze külön örülök annak is, hogy korábbi munkatársaim egy részével is találkozhattam már. Hiányoztak, hiányoztatok nagyon: az üresjárat évei alatt nem múlt el nap anélkül, hogy ne gondoltam volna az első köztévés gyakorlatomra!

Egyik legkedvesebb munkatársnőm – barátom – egy-két héttel viszont egy másik dologra is rávilágított, amit lehet, hogy a nagy munka hevében, majd a mostani csendesebb, várakozással teli időszakban elfelejtettem: azt, hogy amit álmodtam, sokáig dédelgettem, amiért több mint két évig küzdöttem, az ezzel megvalósult: ismét önerőből és mások bizalmából lehetek a Televíziónál. Persze, az utóbbi hetekben folyamatosan magam ellen hívtam ki a sorsot, ráadásként a tét kettős (volt), de úgy döntöttem, hogy most ismét előveszem a “mindent a maga idejében” filozófiát, így az állóvizet egyelőre állva hagyom… Addig pedig függőségeim rendezem, és a nagy munkák közepette megpihenek,  ahogy erre mostanra már-már kötelezem magam.


I have to say that it was a little bit strange, maybe because it was a long time ago: I am/was very happy. I could own those holidays that are only simple working days for other people… Holidays, because I could be there, I could feel at home myself, I could enter again…

From mid-January nominally, from mid-February officially I could enter again to the Headquarter of the Media Service Support and Asset Management Fund (MTVA) and I could work with them. But now there is a difference between my earlier and current position: I am a contractual assistant editor of the New Media editorial from February 15. Despite that I don’t work for any television programmes directly, I am very happy now: beside I could meet wtih my earlier colleges, I dropped into a group of kind, helpful colleagues. Naturally, I cannot forget my colleagues from the previous period that I spent there when I was an editor-trainee at Hungarian Television (MTV), I really missed them.

One of my kindest colleagues – friends – from the television was lighted upon a fact one or two weeks ago that I could forget during the previous hardest and less hard days and weeks: I realized that I dreamed and cherished since I was dismissed from MTV: I could work there again where I want. I know that I was tempting fate in the last weeks, in addition the stake was doubled, but I made a decision again: I am waiting again for the convenient time to finalize the thing that I started… While I am waiting for that time, I am arranging my dependencies and I am having rest sometimes as I do since one or two weeks…

Újra az MTVA-nál (Fotó: Zih Zsolt)

Újra az MTVA-nál (Fotó: Zih Zsolt)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s