Leltár miatt nyitva 2014

Nagyon, tényleg nagyon szép éven vagyok túl, úgy érzem. Persze, idén még több keserű dolog történt, mint tavaly, de mostanra valahogy többnyire a szép dolgok maradtak meg. Az igazán szépek…

Az, hogy egy télen és tavasszal is szép északi várost, egy szuper egyetemet, annak minden termét, eszközét és végtelen mennyiségű lehetőséget kaptam kölcsönbe fél évre, s ezekkel együtt örök lehetőségeket, illetve elismeréseket is, egyszerűen felbecsülhetetlen. Persze meg az is, hogy a félév elején ismét elkapott az alkotókedv: január végén, február elején született meg az itthoni M3 csatorna mostanra nagyon sikeres műsorújsága, majd a később díjnyertes Európai Felsőoktatási Kisfilm Fesztiválnak futottam neki gőzerővel. És onnantól nem volt megállás: májusban az idei Eurovíziós Dalfesztiválon el sikerült készítenem az első helyszíni interjúmat a magyar versenyzővel, Kállay-Saunders Andrással – aki nem mellesleg nagyon szép helyezést ért el -, egy komolyzenei videoklip készítésében is részt vehettem, s ez volt az a projekt, amellyel végül búcsúztam Oulu-tól. Nagyon jó volt, nagyon élveztem a Koppenhágában töltött háromnapos hétvégét, és egyáltalán, az egész féléves Erasmus-ösztöndíjat is: valahogy úgy érzem, sokat tett hozzám ez az öt hónap, minden szempontból. De hazatérni is jó volt, igaz, minden másnak hatott: minden olyan szokatlan volt.

Persze, a félév alatt borzasztóan hiányzott mindenki. Ami viszont még jobban esett, hogy sokaknak hiányoztam én is. Sosem éreztem, kaptam annyi szeretetet, amit az első, Dunaújvárosban töltött napomon. Azt a szerdát azóta sem feledtem… Aztán újra elérkezett a kedvenc éjszakám, a Múzeumok Éjszakája is, amit idén is csordultig töltöttünk programokkal és sok-sok élménnyel. Június végétől a BuBi hivatalos tesztelői közé kerültem, így végre annyit biciklizhettem, amennyit nem szégyelltem… Fotósnapot is szerveztünk, így új keletű “művészi” hajlamaimat is kielégíthettem… És az év csak pörgött tovább sebesen: a szeptemberi tanévnyitón a Himnusz immár az én sikereimért is szólt, a Közmédia Napján az M3-as munkatársakat segíthettem, majd rá egy hétre a negyed-unokatestvérem esküvőjének is részese lehettem. Októberben a negyedévszázados születésnapomat több ízben is megünnepelhettem, életem talán legnagyobb meglepetését viszont attól a 20-25 embertől kaptam, akiknek lelkesedése már önmagában is ajándék (volt) számomra.

Az elmúlt hetekben sokszor kérdeztem magamtól – és talán másoktól is: nem tekerhetnénk vissza az idő kerekét az év valamelyik pontjára egy kicsit? Egy kivételesen szép évet zárok ma, úgy érzem. De: le kell zárnunk egyáltalán, nem folytathatnánk egyszerűen?

Zárásként csak egyet kérek mindenkitől – és A Forgatókönyvírótól is: folytassuk ezt – vagy: ezt folytassuk – jövőre, 2015-ben is!

Újjászületésem éve: az én 2014-em

Újjászületésem éve: az én 2014-em

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s