Eurovíziós Dalfesztivál 2014: 3. nap: Betegen, de szabadlábon Koppenhágában

Valamiért annyira üres voltam vasárnap, és nem tudtam, miért. Aztán a jól felépített svédasztalos reggeli fogyasztása közben rájöttem: beteg vagyok. A diagnózis rendkívül egyszerű, a kór gyors lefolyású megfelelő feltételek biztosítása mellett. A levertség oka: Poszt-Eurovíziós Depresszió, a visszaesés évente fordulhat elő, kezelése Eurovízió-hangulatot idéző tevékenység folytatásával lehetséges.

Vasárnap, ébredés után kinéztem az ablakon, és szomorú, esős idő fogadott. Olyan, mint múlt éjjel volt, amikor szabad autóra vártam a Sajtóközpontnál, amely később a szállodába hozott. Jobban belegondoltam, hogy eddig minden Eurovíziós utazásom alkalmával sikerül kifogni azokat a hűvös, esős napokat. Nem tudom, miért, de eddig mindig összejött. A fenti érzés talán ekkor kezdődött. Ránéztem az órámra, majd elindultam reggelizni. Gondoltam, utána majd jobb lesz. Nem lett sokkal jobb, de legalább teli voltam. A reggeli végeztével visszavonultam a szobámba, s el kezdtem összerendezni a csomagom, mivel délben el kellett hagynom az egyszemélyes minilakosztályt. És ekkor jött a nagyszerű ötlet: elmegyek várost nézni. Biciklivel! Fogtam magam, s a csomagjaimat, lementem a portára, kicsekkoltam és egyúttal béreltem egy biciklit is magamnak. Az eső még mindig esett, de mondtam: nem érdekel, akkor is városnézésre indulok, mert tavaly sem sikerült. Hát, mondanom se kell, bejártam szerintem fél Koppenhágát: voltam a Kis Hableánynál, eltekertem a Királyi Palotához, végigbicikliztem a folyóparton, majd úgy döntöttem, teszek még egy utat az Eurovíziós Szigetre is, ahol már érkezésemkor többnyire csak darabjai maradtak a fél nappal korábban véget ért eseménynek. Mivel a látvány csak még jobban elszomorított volna, fordultam egyet, s visszatértem a városközpontba, ahol többször is végigbicikliztem a bevásárlóutcákon. Egyszer csak azon kapom magam, hogy egy Disney üzletben vagyok, később pedig egy Lego márkaboltban ülök, és építgetek a körülöttem lévő gyerekekkel és – figyelem, most kapaszkodjon meg mindenki – apukájukkal. A nagy nézelődés közepette odajön hozzám a játéküzletben az eladó, és mondja, ha tud valamiben segíteni, csak szóljak. “Csak nézelődöm és újraélem, újraépítem a gyerekkorom” – mondom Neki, s Ő továbbállt mosolyogva. Időbőségben lévén továbbindultam a város szíve felé, amikor megpillantom a csodálatos városházát, ahol az Eurovíziós nyitóünnepséget is tartották pontosan egy héttel korábban. Ekkor döntöttem úgy, hogy bánatomat fagylaltba fojtom, és persze sikerül elsőre, Koppenhága talán legfinomabb fagyiját árusító cukrászdájába betérnem. Elnyaltam a fagylaltot, majd úgy döntöttem, hogy öt órakor már ideje, hogy visszatérjek a szállodába, ahol még elolvastam és válaszoltam az üzeneteimre, majd negyed hétkor becsukódott a hátam mögött a szálloda ajtaja is…

A reptéri hajcihőn (check-in, biztonsági ellenőrzés, végtelennek tűnő gyaloglás a reptér egyik végéből a másikba) háromnegyed nyolcra lettem túl, a járat pedig 20.20-kor hagyta el a dán fővárost. Sajnos. Pedig annyira szívesen töltöttem volna még pár napot Eurovíziózással… De talán majd jövőre… A sógoréknál…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s