306-ból 206 – Erasmuson Finnországban VIII.

Számtanilag 100 a megfejtés, Oulu-ban viszont csak egyetlen emeletnyi különbség. Egy emelet, alapvetően határozza meg, mennyire tudok koncentrálni a saját munkámra, s milyen lélekkel teszem azt, amiért Erasmus-ösztöndíjra jöttem. Mert elég sok a tennivaló, s ráadásul sokszor otthonról is megnehezítik a dolgom… Valamiért jobb. Nem tudom, mitől, de valamiért másabb. Élettel telibb a 206-os szoba, és a fárasztó – és néha már-már idegesítő – monotonitást is jobban tűröm. Sokkal jobban. Nem is összehasonlítható mással. Ezt adja nekem az az első emeleti kollégiumi szoba, mellyel kapcsolatban költözésem után két héttel már az szaladt ki a számon teljes természetességgel, hogy ez a hely, ahova “hazajövök”. A finn “otthonom”, a kellemes kuckó, egy vidám világ a sarkkörön töltött öt hónapom alatt.

Hát így töltöm idestova már egy hónapja Dóri – a szoba eredetileg egyedüli lakója – mellett ösztöndíjam napjait, az első kollégiumi hónapjaimat, és talán életem első, igazi, nagybetűs időszakát is: nem járok haza a szülői házba minden áldott nap, nem anyu főz vagy mos épp rám, nekem kell rendet tennem magam után, de még tovább építhetném a listát… Aki ismer, tudja rólam, hogy ezek a dolgok nem újak számomra, az ilyen jellegű feladatokból otthon is elég rendesen kivettem részem, sőt sokszor még ráadás-kihívásokat is találtam magamnak. Más. Nagyon.

Persze, a másik felét is néznünk kell az éremnek: nincs itt anyu vagy apu, hogy megkérdezze, éppen mibe kezdtem már megint az iskolai tévénél, mi történt a suliban aznap, s miért csak olyan későn tudtam hazajönni. Nincsnek körülöttem a jól megszokott emberek, a barátok a suliban. Hát igen, 3000 kilométer az 3000 kilométer. Tudom, csak kétezer… A helyzet azonban akkor kezd bonyolódni, ha ezeket a különbségeket megérezzük: valami nem olyan, mint volt, valami, valaki(k) hiányoznak a tökéletes és jól megszokott képkeretből. És nem ritka, hogy ilyenkor valamilyen formában kiborul az a bizonyos bili (normális ember legyen a talpán, akinél nem): két héttel ezelőtt is igencsak kiborult, és csak úsztam az árral… A temérdek tennivaló ellenére…

Csendélet egy estémből, a Otokylä 206-ból... :)

Csendélet egy estémből, a Otokylä 206-ból…🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s