James Bond-dá avanzsáltak! – Erasmuson Finnországban VI.

Dunaújvárosban elég hamar rájöttek arra, hogy jól terhelhető vagyok, sok mindent meg tudok csinálni, néhány dologban persze fejlődnöm kell, és valószínűleg ezért is kaptam ilyen-olyan technikai jellegű privilégiumokat, dehogy három-négy héttel érkezésünk után már itt is nagyfokú bizalmat szavaztak nekem / nekünk, azon én is meglepődtem…

Pár héttel ezelőtt koordinátor-tanárunk valamelyik – talán az első projektmegbeszélős – órán mondta, ha későig maradnánk vagy hétvégén is be szeretnénk jönni az iskolába, szükségünk lesz egy speciális kulcsra, amivel ki tudjuk nyitni a számítógépes termek ajtaját, illetve ezzel a stúdióba is bármikor be tudunk menni. Kvázi ezzel a kezünkbe nyomta az iskola kulcsát… Persze, gyorsan le kell szögeznem, hogy az otthoni 0-24-es, Sztahanov-féle munkamorálomról le kellett mondanom, ugyanis az iskola minden este fél tíz környékén beriaszt, és akkor se ki, se be: értelemszerűen nem kívánok a saját nyakamba varrni egy magasra rugó kiszállási díjat, melyet esetleg a biztonsági cég állít ki… Szóval, az igénylőlapot kitöltöttük és kevesebb mint egy héten belül meg is kaptuk a kulcsot. Amikor megláttam a bilétáját, óriási kacagásba kezdtem: rögtön az jutott az eszembe, hogy itt, Ouluban megelőzőtt a hírem, a kulcsom száma ugyanis 007… No comment… Az rendben van, sok mindenhez értek, de hogy ez látatlanban is látszódjon… Szinte kizárt, hogy véletlen legyen, vagy ha az… Akkor sincsenek véletlenek, ilyenek pláne…

Mindegy. Körülbelül három-négy hétig hordoztam csak úgy magammal, használni csupán az elmúlt néhány, két-három hétben használom intenzíven. Hétvégén is. No, az egy külön műsorszám (volt)… Mármint hétvégén bejutni… Azért az, mert nem mindegyik bejáraton, sőt talán, csak azon az egyen lehet bejutni, de ha bejutottál, akkor sem tudsz akármilyen útvonalon haladni a munkahelyed felé. Első szombaton – amikor a déli ebédeltetés miatt részben nyitva van a suli –  az érkezésemtől számított kb. fél óra-40 perc alatt tudtam leülni ahhoz a számítógéphez, amelyen általában dolgozom… Vicces volt… De ha – Isten ments, a kulcsot szimplán otthagyom az asztalon – és kimegyek egyet sétálni a folyósóra, akkor a helyzet közel sem lenne mulatságos, merthogy portás nincs hétvégén. Így most a játék az szokott lenni, ha felállok az asztaltól, rögtön a kulcsot keresem: nálam van-e…

Az igazság persze az, hogy erre – mind a kulcsra, mind a magasfokú biztonságra – szükség van, hiszen például a műsorunknak is lesz hétvégi próbája, így bemenni bekell valahogy és eléggé jól fel van szerelve a suli Stúdióstól – iMac termestül ahhoz, hogy tárva-nyitva legyen az iskola gazdátlanul…

A Kulcs

A Kulcs

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s