Egy lakásban az Antarktisszal és a Vaslady-vel – Erasmuson Finnországban III.

Az első, Erasmuson töltött hétvégén egyetlen dolog nem volt: feszültség. Nem mintha eddig is hiányzott volna, de mégis: végre egy nyugis hétvége volt. Feszültség nélkül. Sajnos. Ja: most a konyhai feszültségről, áramról, illetve annak hiányáról beszélek. Merthogy enélkül konkrétan semmit sem tudtunk kezdeni a konyhánkkal, az is biztos… Így maradt az újbóli városnézés…

Annak ellenére, hogy a második és harmadik éjszaka is nyugodt volt, személy szerint én nem tudtam kipihenni magam. 12 óra után sem… Mindegy, tegnap dél-egy óra tájékán újra felkerekedtünk, hogy Sárinak egy rendesen kibélelt kabátot nézzünk, mert a helyi időjósok a félév első, a 2014-es év második hetére kellemes, -8–13 fokos hőmérsékletet prognosztizálnak, amit az erős széllel megtoldva elméletileg -22 fokosnak érezhetünk majd… Szuper lesz… A városközpontba érve betértünk a H&M-be, valamint másik két üzletbe is, ahol Sári rátalált az áhított ruhadarabra. Ezt kipipálva újra vásárolni mentünk, csak most élelmiszert, majd ezt a pontot is teljesítve visszaindultunk szállásunkra.

A kép, ami hazaféle sétálva fogadott (Fotó: Ehmann Sára)

A kép, ami hazaféle sétálva fogadott
(Fotó: Ehmann Sára)

Igen ám, csakhogy az élelmiszereket célszerű a hűtőben tárolni, ahol azonban már a megérkezésünkkor is egy óriási jégmező várta a hűtőszekrény új használóját. A fagyasztóban körülbelül egy fél Antarktisznyi jég állt (csak a jegesmedvéket hiányoltam…), melynek olvasztását visszaérkezésünkkor kezdtem meg, de körülbelül négy óráig tartott a teljes felolvasztása, és ennek elősegítésére két liter forró vizet kellett használnom.  Nem volt egyszerű kör: a szerelő este hét körül érkezett, így a forró vizet a két – a fürdőszobában és íróasztalnál – működő konnektornál tudtam csak előállítani… Nem baj, a program a következő volt: vízforralás, olvasztás, ebéd, vízforralás, vízcsere, mosogatás / vasalás, vízforralás, jégtörés… és ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, hogy a folyamat végtelenített, de végül a hűtő tiszta és jégmentes lett! Igen, és ekkor értem el a szerelőt a folyosó végén is…

Jaj, a történetben nagyon előre szaladtam: a vasalást külön ki kell emelnem. Merthogy semelyikőnk sem gondolta azt, hogy nem lesz kéznél – vagy éppen a mosószobában – vasaló, így következett ennek felhajtása. Mivel venni nem akartunk, Sári úgy döntött, hogy kiírja a szigorúan titkos csoportunkba, hogy nincs-e valakinek kölcsönbe egy, itt, épületen belül. Az “Ironlady” kérdésére két (fiú) válasz(a) is érkezett azonnal (…), így a mosogatást félbeszakítva el is mentünk érte. Mondanom se kell, hogy amikor azt a kicsi vasalót megláttam, negyedórás röhögőgörcsöt kaptam: körülbelül két-két és fél óra hosszat vasalta ruháit azzal szegény…

A napot összegezve végül mindent sikerült a helyére tenni: a kabát-ügyet, a hűtőtakarítást, az időközben visszakapott elektromosságot és a vasalást is sikeresen véghezvitte Sári, így ma, a finnek egyik nemzeti ünnepét mi is egy finom ebéd elkészítésével, pihenéssel és kikapcsolódással töltöttük, de holnaptól már a tanulás kerül ismét előtérbe: megkezdődik a 23 hétig tartó félév.

Folytatás hamarosan…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s