Leltár (év)zárás után – egy keserű levél a 2013-as évhez

Aki rendszeresen követi naplómat, megszokhatta, hogy az év utolsó napjaiban egy-egy összefoglalót írok, leltárt végzek az előző évemről, de most annyira keserűre sikerült, hogy inkább eltettem ezt a bejegyzést későbbre, hogy már az új évben tudjam átértékelni mindazt, ami már a múlté – már a szám szerint is…

2013. december 31., néhány perccel reggel kilenc óra előtt. Szemeim csak csattantak az ijedtségtől: a tervezettől három órával később keltem. Elkéstem. A saját ütemtervemről. Kész vagyok teljesen. Következő jelenet: a buszon webprogramozom, hogy kész legyen az a rendszer még idén, amit megálmodtam… Mert kész kell legyen…

Ilyen és ehhez hasonló őrűletben voltam egész évben. Állandó időhiányban, állandó rohanásban, állandóan kétségek között. Hogy mindazt, mit teszek, mit rám bíztak, azt jól csinálom-e és úgy, ahogy elvárják tőlem. Hogy tudok-e annyit adni magamból másoknak, amennyit igényelnek, vagy talán annyit, amennyit szeretnék adni magamból, nem tudom…

Túl sok volt ez az év: túlságosan megviselt érzelmileg és fizikailag is. El kellett válnom egy olyan embertől, aki mindenkinél közelebb állt hozzám, akinek bármilyen örömöm, bánatom elmondhattam, s reményt adott a nehéz pillanatokban, de az utolsó hetei-napjai a végletekig kimerítettek lelkileg. Mostanáig nem tudtam feldolgozni hiányát… Aztán jött a Eurovíziós hullámhegy, aminek egy hetes örömmámora az égiekig emelt, majd egy hétre az utazásra a végső állomásunkat jelentő búcsúzás, nagymamám temetésére került sor. Azóta talán folyamatosan menekülök: otthonról a munkába, ahol nem gondolkodom, és ahol elismerik, hogy sikerült valami jót létrehoznom, és ahol még egy picit én is boldogabb vagyok, mert látom, hogy sikerült másokat is boldoggá tennem. A nyaram a már többször is említett Jubileumi Technikus Találkozóra készült kiadvány formázásával, alakítgatásával telt, majd az egészet magával a Találkozóval koronáztuk meg augusztus 19-én, mely minden egykor hallgató tetszését elnyerte. Persze, azért egy-két sikert is elkönyvelhetek 2013-ra: február közepétől a Főiskolai DUFtv Műsorgyártó Szerkesztőség vezetője lehetek – amit a hamarosan kezdődő Erasmus-ösztöndíjam miatt fel kell függesztenem -,  megnyertem egy weboldal tervezési-kivitelezési pályázatot is, melyet Badacsonytomaj Város Önkormányzata hirdetett meg. Ezekből kifolyólag volt úgy – nem is egyszer -, hogy éjjel-nappal dolgoztam, de azt mondhatom: megérte.

A fenti sikerek ellenére nem tudom azt mondani, hogy boldog évet hagytam a hátam mögött: ma, Dunaújvárosból hazafelé buszozva egy könnycsepp is kicsordult azokból a szemekből, melyek kerek egy fél nappal korábban még a munka befejezésén aggódtak. A rendszer elkészült, az év hamarosan lezárul, s helyébe egy új lép, melyet fél évig egy nagyon távoli világban kezdek meg, távol minden ismerttől, ismerőstől és baráttól.

Így búcsúztam 2013-tól, s most, mikor gépünk felszáll Ouluba, kívánom mindenkinek, hogy sokkal szebb, boldogabb és sikeresebb éve legyen, mint az előző volt.

(2013. december 31. / 2014. január 2. 19:20)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s