Meglepetés-búcsú-meglepetés

Szép volt a félév utolsó két hete. Legalább is nekem az volt. Csupa-csupa meglepetés. Akkor is, ha most kifejezetten sokat kellett munkálkodnom különböző projekten, feladatokon. De miért kell ahhoz búcsúznunk, hogy valami ilyen emlékezetes legyen?

Valahogy most tényleg kicsit lazábbra, mégis munkával telire sikeredett az elmúlt fél hónap. Végre sikerült úgy találkoznom a szaktársaimmal, barátaimmal (egy belső szervezésű félévzárón, na jó, és egy ráadás partin), ahogyan eddig még sohasem, de azokkal is összejöttem néhány órára, akiket már nagyon régen nem láttam. Barátokkal, volt kollégákkal, akikkel most nem csupán az akkor még közelgő ünnep ürügyén futottam össze egy-két óra erejéig, hanem egy-egy búcsúra is sor került. Sokszor meglepetésként ért a látogatás: volt úgy, hogy egy vágóprogram megtanítása végett “csábítottak” le Dunaújvárosba, ahol a számítógép helyett a régen/ritkán látott barátaimat találtam. Meglepett egyik volt tanárom is, kitől könyvet kaptam, tele élettapasztalattal, útmutatással, szaktárs-barátom pedig Wolf Kati egyik lemezével érkezett hozzám, ahogy Ő írta, a világjáró ajándékkal és egy szép meglepetés-történettel. Találkoztam volt kolléganőimmel is, akiktől ugyanazt a szeretetet kaptam, mint régen. Mindezt most útravalóul…

Merthogy utazom. Csak most hosszabb időre, és most tanulási céllal, szándékkal. Január 2-án egy másik légkörbe csöppenek másodmagammal, a messzi Finnországba, Oulu-ba, ahova Erasmus-ösztöndíjasként megyek. Médiakurzusokon fogok részt venni, új emberekkel találkozom, világot látok. Persze nem rólam lenne szó, ha nem kezdenék valami másba, nagyobba is, de erről majd később… Szóval elmegyek. Ezért a búcsúzás… De ismerőseim tudják: mindenképp visszatérek…

Leírni nem lehet, mennyire boldog vagyok, hogy ilyen nagyszerű emberek barátja lehetek. Tegnap, Dunaújvárosból hazafelé utazva meg is könnyeztem egy kicsit, hogy leghamarabb június elején, legkésőbb szeptemberben láthatom Őket újra. Ezúton is köszönöm mindenkinek a csodálatos meglepetéseket, ajándékokat, és azt, hogy mellettem álltatok/álltok az utazással kapcsolatban. Mert ez számomra a legnagyobb ajándék: hogy vagytok nekem…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s