Tanévzárásom a közmédiával

Múlt hét pénteken vettem észre, hogy igencsak elszaladt az idő mellettem, merthogy hétfőn már az iskolapad volt újra a fő feladat, ennek ellenére – vagy épp ezért, ki tudja már – úgy döntöttem, hogy egy picit átadom magam a szórakozásnak… Jó, azt is mondhatnánk, hogy volt a Jubileumi Technikus Találkozó, volt az augusztus 20-i kis kiruccanásom, de azért az még sem volt olyan… Most hétvégén tehát egy nagyobb kikapcsolásra került sor, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt egy picit a szívem emiatt…

Nem fogok kertelni: végigdolgoztam (ezt) a nyarat (is), igaz, most szellemi terméken dolgoztam, ami szerintem szuperül sikerült. Persze, ennek több szoros következménye is volt, és éppen ezért ennek meg is van / volt a böjtje: az utolsó hetekre, napokra nagyon kimerültem, olyannyira, hogy még több, számomra nagyon fontos emberrel is összekaptam olyan apró dolgokon, amiken lehet, hogy nem kellett volna, de mostanra lett nagyon elegem sok mindenből. Istenem, elvégre nem vagyok acélból… (Ezért kérlek Titeket, akiket nagyon megbántottam, hogy ne haragudjatok rám, lehet, hogy részben-egészben nem volt jogos, de rájöttem: nekem is vannak kereteim. Szóval még egyszer: bocsánat mindenkitől!)

A lényeg az, hogy kellően leamortizálódtam, így a szünetem utolsó két napját szórakozással és – aki ismer, tudja rólam, hogy sosem tudok igazán kikapcsolni, így – pici munkával töltöttem, csak most a sorrend fordult meg: míg szombaton a Közmédia napjára látogattam ki és a mr2 Szimfonik Liv3-ot buliztam végig, addig vasárnap egy finish-ben lévő internetes oldalon munkálkodtam. Nagyon jól éreztem magam a budapesti Millenárison töltött délutánon és estén, talán még egy picit vissza is kaptam abból, amit kereken egy évvel ezelőtt elvettek tőlem. Az álmaimból… És talán ezért is volt az, hogy fájt a szívem egy kicsit: találkoztam a volt tévés kollégákkal, akik ugyanazzal a barátsággal “fogadtak”, mint amit utoljára kaptam Tőlük. És ezt köszönöm, mert nagyon jól esett, és mind a mai napig hiányzik a Velük együtt eltöltött idő.

Szóval szórakoztam és dolgoztam is: így áll jól a mérleg nyelve nálam… És hogy miért mondom azt, hogy csak most érkeztem a tanév végéhez? A válasz rendkívül egyszerű, mégis mindenki megrökönyödik rajta: az egész nyaramat jóformán a Főiskolán töltöttem kiadványfejlesztéssel és ügyintézéssel, így a hivatalos nyári szünetem idén csak két napig tartott…

Az egyik kedvencem, aki mindig boldog...

Az egyik kedvencem, aki mindig boldog…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s