Remény a reménytelenségben

Rengeteget dolgoztam, dolgozom mostanság, sokszor értelmetlenül. Sokszor érzem ezt, illetve hogy leértékelnek, sőt egyre gyakrabban azt is, hogy ami már kézzel fogható, és miért sokszor és sokat szenvedtem, az másnak semmis, értéktelen. És ami az egészben a legrosszabb: teszik ezt azok, akik közel állnak hozzám. Hogy miért, nem tudom. De fáj… De volt egy pillanat is, mikor egy halvány fény megjelent annak az alagútnak a végén…

Most hétfőre jutottam oda, hogy most tényleg kész, vége, ki akarok szállni. Mert nem bírtam tovább a végtelen igazságtalanságot, az óriási feszültséget… Össze is törtem eléggé: egyedül ültem a teremben, ahol sok mindent véghezvittem a nyáron, az elmúlt rettenetesen nehéz időszakban, és nem tudtam, hogy lépek túl rajta gyorsan, mert aznap is egy feladat állt rajtam (is)… Nem tudtam, hogyan mutassam azt: semmi baj, minden a legnagyobb rendben, és igen, újra sikerült valami, valami nagyot alkotnom… Nem tudtam, miért kellene örülnöm ennek az egésznek…

Hét elején egy technikumi találkozó összekötő-koordinátora voltam, és úgy néz ki, hogy ez kellett az újjáéledésemhez: a sok-sok ismeretlen, egykor a Technikumban tanult idős ember öröme volt az, ami egyértelművé tette számomra, hogy ismét egy nagyszerű dologért tehettem hónapokon át, és bizony azt is, hogy egyesek objektív véleményére mennyire számíthatok. Nem, ezzel nem azt mondom most, hogy nem bírom a kritikát, hanem azt, hogy ki az, akitől csupán bántó – és kifejezetten rosszindulatú – megjegyzésekre számíthatok innentől kezdve… Öröm az ürömben, hogy a Jubileumi Technikus Találkozó kifejezetten jól sikerült, a program is jó volt, a szakestélynek címzett díszvacsora abszolút hangulatosra sikerült. Én szuperül éreztem magam. És amiért mindent, de tényleg mindent érdemes volt végigvívni, az a rengeteg boldog ember volt, akik sokszor az ország másik végéből, sőt más országból érkeztek Dunaújvárosba.

60 éves a kohászati oktatás Dunaújvárosban

60 éves a kohászati oktatás Dunaújvárosban (Fotó: Szpisák Tamás)

Remény a reménytelenségben” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Kedves Péter! köszönöm, hogy együtt dolgozhattunk veled a találkozó sikeréért és a DVD sikeres kiadványként fennmarad az utókor számára.Tartalmas, szép munka került ki a kezeitek alól.Ma is a fülembe cseng amikor azt mondtad, hogy csak olyan hiteles kiadvány jelenhet meg melyet feltudsz vállalnia, minőségi munka……

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s