Eurovíziós Dalfesztivál 2013: 5. nap: We are one & We Write the Story

Véget ért… Míg az elején annyira vártam, hogy elkezdődjön életem első, hosszabb kirándulása, addig most már sóvárgok utána. Miért kell minden jónak ilyen gyorsan elmúlnia? Miért nem lehet visszapergetni az idő kerekét? Csak egy picit kellene, nem sokat…

Mindenki állandóan azzal “vádol”, hogy nem lazítok egy picit, nem kapcsolok ki. Csak hiszik: minden nap álmodom. Éjjel, napközben, miközben teszek-veszek, és ha álmodom, akkor egy picit kikapcsolom a körülöttem lévő világot is. Idén február óta az Eurovíziós Dalfesztiválról álmodtam minden nap. Ez a kikapcsolódás, ez az euphoria kellett, erre vágytam, ez vezérelte minden érzelmem. És most, hogy sajnos túl vagyunk mindenen, egy pici hiányérzet is támadt ma bennem, mikor felébredtem. De azt is tudom, hogy egy csodás hét van a hátam mögött: ezernyi érzés, ezernyi emléket kaptam  Koppenhágától, Malmőtől, a Dalfesztiváltól és mindenkitől. Feltöltött. És most ez egy sokkal nagyobb löketet adott, mint bármi más korábban…

Szép estét zártunk, úgy gondolom. A műsort a Sajtóközpontban néztem végig, de olyan volt, mint ha az Arénában lettem volna: a hangulat, a hangzás tökéletes volt, ugyanúgy mindenkiben ott volt a feszültség, hogy ki hányadikként állhat fel arra a dobogóra, amin tulajdonképpen mind a 39 ország rajta van. Sokan mondják, hogy a dalok általános színvonala csökkent – ez látszik a pontok eloszlásából is -, de tegnap – sőt a héten – is teljesen mindegy volt, hogy ki hogyan énekelt, a lényeg az, hogy mindenkinek szívből jött. És ez volt, ez a fontos. Tegnap éjjel a Press Centerben sem elsősorban újságírók, operatőrök és más sajtómunkatársak ültek, hanem igazi rajongók. Mert akkor egyek voltunk. Együtt örültünk minden egyes dalnak, minden kapott pontért. A vonaton is Eurovízió-lázban égett mindenki. Hajnali háromkor… És éppen ezért most is igaz az, hogy a részvétel volt a fontos. Kinek így, kinek úgy sikerült, de a dalok azért lehettek kint, mert az már több millió embernek tetszett otthon.

Lehet, hogy egy picit színpadias a gondolat, de itt Koppenhágában-Malmőben talán azért is esik az eső, azért sír az ég, mert valami igazán jónak vége lett. Valaminek vége, de a történetet továbbra is mi írjuk, ezért lehet még sok ilyen, vagy ennél is jobb… Köszönöm Koppenhága és Malmö, találkoz(z)unk 2014-ben is…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s