Elment, itt hagyott…

Egy üres szoba, lélektelen bútorok, sötét és csend. Elment. Csütörtök délután itt hagyott örökre… Mennyi, mennyi emlék, közös pillanat és élmény maradt most egyedül. Egyes egyedül… Még most sem tudom felfogni, miért… Még el sem búcsúzhattam Tőle… Napok óta nem találom a helyem, nincs kedvem semmihez. Bármibe kezdenék, tíz perc múlva befejezem… Asztalomon gyászszalag, fejemben kavargó és szorongató gondolatok és félelem folyton folyvást…

Hiányzik nagyon!

Ruhái, tárgyai egy bőröndben, papírjai a másik kezemben. Szemeimben óriási könnycseppek, torkomban gombóc mint annak, aki egy újabb megmérettetésre készül. Talán ez lesz számomra is a legnagyobb kihívás: belenyugodni, hogy Rá már Szent Péter és a Mindenható vigyáz, s nem érhet össze kezünk e Földön soha már…

Nyugodj békében!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s