Egyszer volt, hol nem volt…

“Te hiszel a mesékben még 22 évesen is?” szegezték a kérdést hozzám egyszer, a nyár folyamán. Meg kell mondjam, még 23 évesen is…

Nem kell különösebb okfejtést levezetnem ahhoz, hogy rájöjjünk, a mesék a valóság kiszínezett verziói. Talán ezért szeretem ezt a sorozatot: minden benne van, igaz, sokszor kicsit másképp, mint a mesekönyvekben megszoktuk, de talán így láthatjuk a dolgok valós oldalát. Ugyanúgy vannak gonosz emberek, mint a valóságban, és mindenki ugyanúgy a jónak drukkol, egyedül a történetek vége más: csupán a boldog befejezés hiányzik. Mint annyi hétköznapi történetből, történetemből is… Az én 2012-m csak erről szólt: hiányzott mindenhonnan a szép befejezés, csak az ármány mindenhol…

Most újra karácsony lesz… Most is levetítik a sorozatot, most is megkönnyezek egyes részeket, mert tudom, hogy velem is megestek azok, amelyeket életre kelnek a képernyőn, de tenni nem lehet ellene…

Csak a remény, a hit maradt… meg a mesék…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s