Száz élmény, száz írás, két év…

Lehet, hogy néha egy kissé szentimentális, lehet, hogy sokszor szomorkás hangvételű, de az enyém, az én történeteim. És ami a legfontosabb, hogy ez valóban én vagyok…

Két éve érkeztem meg az éterbe. Mostanra már elhintettem a századik írást is…. Csendidőben, de mostanra már túl sok viharon.  Kissé szürkén, de azóta az életem kiszínezte önmagát. Elhagyatva, mostan pedig sok baráttal körülvéve. Álmodozva, mely álmok egy része valósággá vált. És még nincs vége… Csupán eltelt két év…

Igen, viharokat kavartam: sokan kritizálták őszinteségem, tetteim, de ígéretet tettem anno.  Ígéretet, melyet azóta is tartok: webre vetem azt, mi bánt, minek örülök, sokszor még azt is, mi nem látszik, mert elrejtem… A mérhetetlen fájdalmakat… És ezzel – az írással – minden egy picit fényesebb, világosabb, derűsebb lesz…

Köszönöm a sok visszajelzést, melyek javítanak, magabiztossá tesznek, és ha kell, vigasztalnak, biztatnak, sőt felsegítenek. És köszönöm azt, hogy Ti, olvasók figyelemmel követtek, hiszen egy webnapló közönség – közösség – nélkül nem is létezhetne… Továbbra is számítok hozzászólásaitokra akár itt, akár a Facebook-on.

Köszönöm Mindenkinek!
Sok szeretettel ölelve mindenkit:
Faragó Peti

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s