Most nem várnak Ott…

Mostanában nem gondolkodom – ha úgy tetszik: rágódom – rajta, de apu legutóbbi felajánlása mégis csak elindított bennem újra valamit. Nekem hiányzik, szeretném is csinálni, még időt is tudnék rá szakítani, de most nem várnak Ott…

Vasárnap este, nyolc óra. Apu beszélgetés közben felajánlja, hogy hétfőn amúgy is arra megy, szívesen bevinne a tévébe. Máskor, korábban rögtön igent mondtam volna rá, de most, mielőtt kiszalad volna számon ez a négybetűs, számomra boldogságot jelentő mondat, ismét arra döbbentem rá, hogy igenis hiányzik. Eltelt két hosszú hétvége, rendbe tettem a dolgaimat, és csupán egy kérdés kellett ahhoz, hogy valami újra hiányozzon, hogy kizökkentsen a mókuskerék nyugalmas légköréből. “Sajnos, most nem várnak Ott…” – mondtam válaszként, lehangoltan.

Elhinthetnénk most is a “te megtettél mindent a sikered érdekében” gondolatot, de tudjuk, hogy felesleges már. Önigazolásnak elmenne, de mindenki tudja, hogy 1. ezen a korszakon már túl vagyok 2. nálam valójában nem az lenne. Minden adandó lehetőségre azonnal válaszoltam az ősz folyamán, de semmi válasz. Se egy reakció, se egy bizakodásra okot adó válasz. Amit tehetek: várok…

Most nem várnak Ott…” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s