Szeptember végén…

Furcsa, hogy milyen gyorsan múlik az idő… Mintha egyre gyorsabban és gyorsabban peregnének a hetek, hónapok…

A baj azonban az, hogy most nem Petőfi Sándor ihlette a gondolatokat, nem is azokkal van a probléma. Az idő valóban gyorsan telik, de egy dologgal azonban nem tudok kibékülni: ez pedig az állóvíz. Abszolút nem tudok kiegyezni azzal, hogy a jól megszokott nyüzsi helyett most be kell érnem a korán-kelek-későn-fekszem-közben-fősuli típusú életmóddal, azzal, hogy nem tudok megvalósítani dolgokat, nem tudok alkotni – és itt nem kell messzebb mennem a főiskolai tévé kérdéskörénél. Hiányzik. Nagyon. És pont.

Eltelt három – lassan négy – hét a főiskolai életemből, továbbra is vannak kérdőjelek, melyek újabb válaszutak előtt állnak, de dönteni még nem tudok. Egyre csak álmodozom a “bárcsak már ott tartanánk” képekről, de talán még nem is kell dönteni tudnom…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s