Lélegzetnyi szabadság – Ez volt a nyári szünetem… I.

Semmi billentyűzeten klimpírozás, semmi tanulás-féle. Csak a tengernyi szabadidő, amely utólag kiderült, túl sok is volt néha…

Hat vagy hét év óta most fordult elő velem, hogy nem tudtam nyáron diákmunkát vállalni. Egyszerűen: nem azért, mert ne akartam volna, hanem azért, meg nem volt hallgatói jogviszonyom. De hát ez van, ha egyszer véget ér egy-egy képzés… A legfontosabb mégis az, hogy nem unatkoztam. Rendben, ez nem igaz így, ebben formában: néha rám jött egy hiányérzet, amely az unalomban testesült meg.

Mégis vannak szép pillanatai ennek a másfél hónapnak, amit sokszor a tévében és amit otthon töltöttem. Szívesen gondolok vissza az olimpiai pillanatokra, amikor sportolóinknak drukkolhattam a képernyő elől, vagy amikor sikerült megismerkednem újabb tévés kollégákkal, de persze voltak sorsdöntő, igen kemény pillanatok is. Ezeken részben, sőt talán egészen sikerült túltennem magam, és megoldanom. De hát mindenhez idő kell. Én ilyen vagyok: idővel minden a helyére kerül…

Időközben jótékonysági esten műsort vezettem, felvettek főiskolára, voltak nagy(on várt) találkozásaim is, de minderről szép lassan, a maga idejében fogok mesélni… Ezek mellett behoztam azt is, amit a szakdolgozatnál és vizsgáknál parkolópályára kellett tennem, ezért talán még eredményes is volt az eltelt idő.

Elmúlt egy újabb nyár, de most a következő, új és kicsit nehezebb, kihívásokkal teli szakaszra kell koncentrálni. Mert valahogy ősztől más lesz, nagyon más…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s