Mi a baj? Miért törtél össze, Terézapu?

“Észre sem vettem rajtad, hogy valami baj van!😦 Mindig olyan mosolygós voltál…”

“Ne csüggedj Peti!!!”

“Közdeni mindig, feladni SOHA.”

“Csak a kudarcból erősödhet meg az ember. De könyörgöm Peti! Benn vagy egy fősulin… Másnak ez az álma… Nézd a jó oldalát!!!🙂 Kitartás”

“Néha vereséget szenvedünk, de a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk, miért harcoltunk.”  (Coelho)

“Peti én is csak hasonló dolgokat tudok mondani, abszolút kívülállóként… Sokszor van,hogy az élet nagyon nehéz útra terel minket,de azért teszi,mert bízik abban,hogy mi képesek leszünk ezeket a nehéz akadályokat is lekűzdeni! És nem tudhatod azt sem,hogy a sok pofont nem azért kapod,hogy majd azután hogy vetted az akadályokat, akkor méltón és megbecsülve tudd értékelni amit nyertél vele…! Az élet mindig sok áldozattal jár,ezekben az időkben kell megtanulni,hogy szeretni kell tudni azt is amit nem gondolunk jónak,mert különben elpocsékoljuk az életünk értékes perceit, napjait, éveit….”

“Figyelj gondolod hogy ez a pálya könnyű? Persze, nem. De mégis miért adod fel? NEM engedheted meg, hogy kicsináljanak papa… egy akadály sem… NEM ezért küzdöttél eddig, nem ezért ölted magad és voltak vágyakkal teli álmatlan éjszakáid, érted?”

“Neked többszörösen kell megszenvedned mindenért, mint másnak. Nem tudni miért, de valószínűleg így lett megírva. Nyugodj meg, mint mindent, ezt is megoldjuk, csak ne görcsölj rajta.”

“Ha mindent feladsz, akkor mit csinálsz? [..] Mindenesetre ne dönts hirtelen felindulásból, a pillanatnyi érzelmeid alapján, csak átgondolt lépéseket tégy.”


– Tudod, mikor a szaktársnőm felhívott, már akkor éreztem, hogy valami baj lesz. Ő azt mondta, hogy nem indították semelyik felsőfokú szakképzést, majd megnézte az én állami szakjaimat is, és kiderült, hogy azokra sem jelentkeztek idén elegen – amit én teljes mértékben kétlek… Benne mindig is bíztam… “Ugye viccelsz?” kérdeztem, de már tudtam, hogy ő sincs humoros kedvében… Most van az a pont, amikor mindenből nagyon elegem van, mindent hagyok a fenébe – mondta a nap utolsó elhangzott gondolataként, de már látszott rajta, hogy ami elhagyja száját, azt már őszinte és tiszta szíve diktál. Tudtam, hogy sokféle érzés kavarog benne: mesélt a felvételivel kapcsolatos dilemmákról, arról, hogy mik foglalkoztatják, mit érez a tévét illetően, de tudom, hogy más problémája is akad éppen elég. A kisebb sikerek ugyan ideig-óráig elfeledtették Vele ezeket, de a varázs mindig gyorsan szertefoszlott. Mint mindenben, ebben is rendkívül tudatosan és felelősen döntött, teljes jó szándékkal, tiszta lelkiismerettel, és még ezt is egy újabb csapással jutalmazták. Mert neki kudarc volt, és ezt mindenki érezte körülötte…


Ez volt az elmúlt félévem. Minden púder és kozmetika nélkül. Ember legyen a talpán, aki ezt sokáig bírja… Kiborultam és megtörtem. Felvállalom. De egy dal a fülemben azt súgta – és csak ez lebegett a szemem előtt -, hogy…

…valami elmúlt, de valami húz ne engedd el, valami vár, csak ébreszd fel. Valamit elfújt, de valamit lábad elé hoz a szél…

Érzem, most újra feléledt valami bennem, amely – remélhetőleg – hamarosan úgy lobog újra, mint ahogy annak kellene…

Mi a baj? Miért törtél össze, Terézapu?” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s