Menni vagy maradni: ez most a kérdés! – 12. rész

Mostanában többször is felmerült bennem a fenti, több ismert írót is megihlető kérdés: menni vagy maradni? A műsor nyári szünetre ment, és többféle érzés is kevereg bennem azzal kapcsolatban, hogy mostani kollégáim sem szeretnék, hogy velük élhessem meg a mindennapi nehézségeket annál a televíziónál, ahova szerettem volna kötni életem meghatározó részét… vagy legalább is kis időt belőle. Mindenesetre az biztos, hogy én nem adtam okot erre… És mondom ezt alapos önelemzés alapján…

Többször is hangoztattam, hogy gazdagon eltöltött éven vagyok túl a Televíziónál, és ezt mindenképpen folytatni szeretném. Az utolsó hetekben azonban mintha valamiféle mélyről fakadó rossz előérzetem lenne ezzel a témával kapcsolatban: ez lenne a lejtő teteje, ahonnan éppen most készülnék gurulni?

Rossz volt az utolsó egy-két hétben elhagyni az épületet: szomorúan, nem, inkább egy kicsit keserű szájízzel jöttem el minden nap. Talán ennyire elfáradtam volna?   Vagy a kollégák fáradtak volna ki az évad hajrájára? Vagy a Ma Reggeles létem fáradt volna el? Mindhárom? Túl sok a kérdés, és nem tudom semelyikre biztosan a választ…

Sokszor éreztem – de lehet, hogy félreéreztem – azt is, hogy a Kunigunda útján csupán egy megtűrt személy vagyok, akinek a munkája – és egyáltalán jelenléte – sokszor értékes, sokszor viszont zavaró, de megerősítés/cáfolat eddig erre sem adatott…

Kételyek és remények: ezek maradtak nekem a másfél hónapnyi, munkátlan és félelmekkel teli nyárra…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s