A nagy döntések idején II.

Csupán két nap telt az előző bejegyzésem óta, de még egyáltalán nem érzek semmiféle megnyugvást. Jól döntöttem? Kellően érett döntés volt? Mi lesz, ha…? Ezekhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg bennem sorra, de aztán rájövök, nem túl sok választási lehetőségem volt, ha tovább szeretnék lépni. És valljuk be őszintén, mindenki eggyel tovább, feljebb szeretne lépni jelen helyzeténél manapság…

Egy teljes nap ment el azzal, hogy döntöttem. Nincs bennem izgalom igazából, mégis van bennem egy remény aziránt, hogy nem a most előrébb sorolt levelezőre szeretnék bejutni, hanem a régóta áhított nappali képzésre. Hamis remények ezek, tudom…

Lehet, hogy önzően hangzik, de most már valamivel többet szeretnék én is elérni, mert kellő teljesítményt tettem le mindenki asztalára. Szerintem… Úgy gondolom, hogy az “Ember küzdj, és bízva bízzál” eseményből már túl sok jutott nekem az elmúlt fél-egy-másfél évben, és most én is belekerülök néhanapján a követelőzés csapdájába, de ezt mindenki bocsássa meg nekem. Nehéz napokat élek mostanság ebből a szempontból…

Nem tudok másra gondolni, minthogy két hét és eldől, mit írtak meg nekem abban a Nagy Könyvben…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s