A nagy döntések idején I.

Két éve még nem is gondoltam, milyen súlyú döntésekben kell helyt állnom. Akkor nagyon egyszerűnek tűnt az életem, és nem voltak akkor különösebb problémák sem. De mint szokás mondani: két év az két év, bizony…

Még emlékszem, hogy akkor egy szabadon felhasználható tanórán döntöttem arról, hogy dunaújvárosi tanuló szeretnék lenni. Még nem voltak előítéleteim az iskolákkal kapcsolatban, de pontszámaim tekintetében akkor nem is lehetett volna tovább nyújtózkodni annál a bizonyos takarónál. Bevallom: hiányoztak pontjaim ahhoz, hogy most egy főiskolai kommunikáció szakos hallgatója legyek, és éppen ezért nem is kergettem hiú ábrándokat ezen terveimmel kapcsolatban. A képlet egyszerű volt akkor: két szak, kérdőjelek nélküli sorrendben. De megint csak a fenti közhelyt lehetne idézni: két év az két év, bizony.

Kicsit (vagy sokkal) bölcsebb elmével – mindenki maga döntse el – elvégeztem a hőn áhított hivatás felé vezető, első lépésnek tökéletes szakot, bekerültem – és remélem, hogy bent is maradhatok – az évek alatt kiszemelt országos médiumhoz, ezért cserébe viszont most egy újabb nehéz döntés elé kerültem, amely valóban egy hosszú út felé indít el: az ÉLET felé. Most ismét rajtam múlik, melyik kapuban fordítom el a kulcsot, melyet mindenki megkap – ha előbb nem is, de utóbb mindenképp.

És ami a legfontosabb, most nyilvánul meg, mennyire vagyok felnőtt – ahogy mindenkit el kezdenek hívni már a tizennyolcadik betöltekor -, mert nem egyszerű a helyzet: egyszerre magamról, valamint a Családom elkövetkezendő éveiről is döntök, és teszem ezt képzettség, hivatás és pénzügyek szempontjából is. Talán erre szokták mondani: nehéz döntés.

Éppen ezek miatt vagyok egy kicsit feszültebb, egyensúlytalanabb. Az elmúlt pár hétben – különösen múlt hétfő óta – folyamatosan az ketyeg bennem, hogy most újra egy kereszteződéshez érkeztem és most a szélkakas nem mutat egyetlen biztos pont felé sem. Azt tudom, hogy van egy szak, két iskola, és legalább háromféle lehetőségem, amerre továbbléphetek és mindez tele ismeretlenekkel. De álljon itt a hiányok listája is, melyben több tényező is fennáll: pénz, idő, biztos munka(hely). Így teljes a bizonytalan lábakon álló matematikai képlet. És a továbbiakról szóló döntésre már csak egy napnyi idő áll előttem…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s