“Ne légy oly tökéletes…”

Megszámlálhatatlanul sokszor kapom meg ezt a kritikát, de bármennyire is hangoztatom, hogy nem vagyok az, a precizitásomon nem tudok túllépni. Pedig milyen sokszor kellett volna már, és bevallom, sokszor emiatt buktam nagyot…

“Isten vagy!”, “Mi lenne velünk, ha Te nem lennél?”, és még sorolhatnám azokat a közhelynek számító mondatokat, amelyeket ismerőseimtől, munkatársaimtól, szaktársaimtól kapok nap-mint-nap. A precíz munkavégzés nálam nem kérdés, de ezt mindenki tudja rólam. Jó érzés hallani ezeket, de néha már az is nehezemre esik, hogy a takarómat élére hajtsam. Nem tudom, miért, de ez van. Sokszor mondják azt is, hogy belőlem több kellene, hogy ez a világ ne a bukás felé haladjon, de már sokszor a saját pontatlanságom is lelkiismeret-furdalást okoz. Nem tudom, miért, de ez van. Sokszor már utálom magam. Sokszor kérdezem én is magamtól, hogy mire jó ez, de a kérdés költői: válasz nincs, csak sejtések vannak, sokszor magam is a sötétben tapogatózom.

Mostanában vagy hullámhegyen, vagy hullámvölgyben érzem magam – hirtelen váltással a kettő között. Nem tudom, miért, de ez van. És ez az, amiért emberré vagyok és nem gép: törékeny és esendő. És a tökéletes ember nem ilyen…

“Ne légy oly tökéletes…”” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s