Esetem a 21-es listával – Gondolatok a telezsúfolt mindennapokról

Nem vagyok az a típus, aki szereti a dolgait az utolsó pillanatra hagyni, de ezen még én is csodálkoztam…

Január végén elpattant bennem egy húr: annyi teendőm volt már egyszerűen, hogy nem tudtam mihez is fogjak, melyik élvez nagyobb prioritást, ezért elővettem a legegyszerűbb megoldást: listát írtam. Sosem írok listát arról, amit meg kell csinálnom, ami még előttem van. Most kellett. A lista óráról órára hosszabb lett, a nap végére már a 21-es elemnél tartottam. Van közötte könnyebb, nehezebb,  határidős és gyorsan megoldható, vagy éppen több időt igénylő feladat is.

Azóta eltelt huszonöt, cseppet sem könnyű nap, de szerencsére a lista a felére apadt. Persze ez nem azt jelenti, hogy a nehezén túl vagyok. Sőt: épp azok az teendők maradtak meg, melyek megoldása hosszabb időt – fél hónapot-hónapot – igényelnek. És még bárki is bármit gondolna a fentiek alapján rólam, megismétlem a kezdő gondolatot: nem vagyok az a típus, aki szereti a dolgait az utolsó pillanatra hagyni.

Egy dolog szinte biztos: legközelebb nem fogok listázni. Ad egy: már maga a feladatok felsorolása is időt vesz igénybe. Ad kettő: mindig, mikor belépek a számítógépre, az a nagy lila jegyzetlap – a 21 ponttal egyetemben – az asztalomon csak arra emlékeztet, hogy még mindig annyi teendőm lenne, hogy egy teljes hónapot kitöltene csak annak felszámolása. Így a listázásnak véget vetek – persze, csak a feladatok megoldása után…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s