Egyedül

Egyedül nem megy és ezt előbb-utóbb mindenki megérzi: ki így, ki úgy. Ami engem illet, tavaly gólyabálon volt igazán rossz. Nem volt kivel felállni a képzeletbeli parkettre, és csak ültem a széken, és néztem a többieket, ahogy ringatóznak egymás karjában.

Idén reméltem, hogy ez az érzés nem fog hatalmába keríteni, de óriásit tévedtem. Abban reménykedtem, hogy lesz elég munka, hogy kitart kilenctől hajnali háromig, de ez is egy elhamarkodott gondolat volt… Kettőtől háromig folyton egy kérdés kavargott a fejemben, de nem találtam megoldásra…

Tavaly óta, ha nagyon egyedül éreztem magam, állandóan ez a kép lebegett a szemem előtt és az a gondolat, amivel több ismerősöm is próbált megnyugtatni: “Nyugodj meg, valaki már vár rád valahol, de az már meg lett írva, hogy mikor találkozol Vele”…

Nem vagyok egy türelmetlen típus, de sokszor van olyanom, amikor nagyon hiányzik egy olyan ember, akivel megoszthatom azon titkaim, örömeim, problémáim, amit másokkal csak a legritkább esetben. És ezt most nem azért írom, mert a barátaim olyanok, akikben ne bíznék meg száz százalékig, de akinek már van párja, az tudja, miről is beszélek…

Egyedül” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s