Az életreszóló élmény

Bevallom, hogy ezt a cikkhez nehéz volt összeszedni a gondolataimat, érzéseimet, mert mindenféle intenzív érzelem tombol bennem – így, még egy héttel a dalfesztivál után is.

Ennél jobban még életemben nem éreztem magam: a Németországban töltött három nap – szigorúbban számolva kettő – volt a legjobb, ami történhetett velem – eddig – mind tapasztalatszerzés, mind ismerkedés szempontjából. Tapasztalat volt abból a szempontból, hogy milyen egy idegennek tűnő országban egyes egyedül lenni, és realizálni azt, hogy kint csupán magadra számíthatsz. Ismerkedés alatt pedig azt értem, hogy megismerni egy nemzetközi esemény hátterét, valamint milyen az, ha olyan barátokra teszel szert, aki nincs melletted nap-mint-nap, de mégis egy dolog miatt tesztek meg sok-sok mérföldet.

És most itt egy köszönetnyilvánításnak kell helyet adnom: ennek az élménynek nem lehetnék most a birtokában, ha a németföldi szállásadóim ne lettek volna olyan kedvesek és segítőkészek, mint amilyenek voltak. Így ezúton is szeretnék mindent megköszönni Melanie Liebenberg-nek és családjának. De nem feledkezhetek el az itthon maradtakról sem: mindenki szurkolt, hogy a kirándulásom jól sikerüljön, hogy ilyen élménnyé legyen.

Köszönöm Nektek, hogy támogattatok az álom valóra váltásában!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s