Eurovíziós Dalfesztivál 2011: 2. nap: Jó is, rossz is…

Furcsa, de még is egy jó nap volt ez a szombati…

Furcsa volt, mert mintha most minden összejött volna: nem tudtam ugyan közvetítést adni Düsseldorfból, le sikerült késnem a döntő legelejét, de mégis egy szép, “szeles” nap volt a tegnapi. A délelőtti technikai malőrözést felhagyva, délben megindultam a város belseje felé: úgy gondolom, hogy ennél csak Budapest szebb város. Mindenhol toronyházak, amerre a szem ellát. A tömegközlekedés szinte tökéletes, de néha már annyira, hogy nem tudni, mi hova megy… Utamat a DE NEUE ZOLLHOF felé vettem; ezek tulajdonképpen szokványos, új építésű lakások, de a kinézete nem az. Rengeteg fotót készítettem ezekről… Miután elkészültek a fotók erről az épületegyüttesről, továbbhaladtam a RheineTower-hez, ami tulajdonképpen egy tévétorony – azt hiszem – de 172 méter magasságban egy kávézóból lehet élvezni a panorámát. Nagyon jó volt. Élveztem. Ezt követően bejártam a torony tövében elterülő Médiaközpontot (Media Halfen vagy Harbour): itt van minden – vagy majdnem minden – tévé- és rádiótársaság székháza, mondanom sem kell, a modernitás ezeknél az épületeknél is felfedezhető.

Körülbelül délután öt óra lehetett, amikor visszatértem már-már megszokottnak mondható helyemre, egy fura érzés tört rám: hirtelen el kezdtem unatkozni, de ez nem az a szokásos unalom volt, ami el szokott fogni néha! otthon. Honvágyam volt. Leültem a gép mellé, hogy bedigitalizáljam a képeket és a rögzített videót, de az érzés egyre csak erősödött. Fél nyolc-nyolc körül már ott tartottam, hogy nem tudtam mit csináljak: elmenjek a Press központba végignézni, végigizgulni a döntő pillanatait vagy éppen menjek forgatni és fotózni. Végül is az előbbit választottam, mert gondoltam, hogy ott nyüzsgés van és mégsem vagyok egyedül. Igaz, nem találtam meg a magyar újságírókat, de mint utóbb kiderült, nem is tudtam volna, mert nem volt meg a megfelelő akkreditáció hozzá. Ezek alapján a Rajongói Területen izgultam végig a döntőt, de már a közepénél éreztem, hogy bármennyire is jó volt a mi Wolf Katink, nem mi leszünk azok, akinél következőre megrendezésre kerül ez az óriási esemény. Végig vártam az összes eredményt, majd visszaindultam a szállásra, ahova egy 30 perces egészségügyi séta vitt.

A tegnapi írásban ígértem, hogy hamarosan lesznek képek is, melyeket a következő linken keresztül nézhettek meg, igaz, néhány kép nem úgy sikerült, ahogy gondoltam, de azért fogyasszátok, nézegessétek egészséggel (az albumot a képre kattintva érheted el):

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s