Csók egy rózsától…

“Valahányszor felnézünk az égre, tudjuk, hogy bármilyen emberekkel is találkozunk, valahol nekünk is meg van a saját rózsánk: a barátunk.”

Nekem is volt egy barátnőm. De történt valami, és nem beszéltünk egy jó ideig. Azt hittem, haragszik rám, majd egyszer egy levelet írtam Neki. Baráti levelet. Ő azt írta, hogy nem történt semmi, én pedig éreztem, hogy egy olyan barátként tekinthetek rá, akit már régóta ismerek és nagyon szerethetek, BARÁTKÉNT is.

Így, nagybetűsen.

Ezért küldöm a következő dalt Neki, aki elfogadott barátjának, és küldöm azoknak is, akik egyedül “ünnepelték” idén Szent Bálintot, a szerelmesek védőszentjét. Azoknak, akik párban vannak, azoknak pedig csak azt mondhatom: öleld meg, és súgd a fülébe: “Csak Téged Örökre”.

És még egy gondolat: akinek nincs még párja, ne keseredjen el, valahol már várja őt az igazi…

(Az idézet A Kis Herceg és a Róka kommunikációs szerepének vizsgálata – Szerepelemzés című írásomból származik.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s