Rituálénkká lett a Múzeumok éjszakája: Népligetből Népligetbe utazás megfűszerezve egy jó nagy adag kellemes hangulattal, egy tálnyi finom gyros-szal és rengeteg kulturális élménnyel. Meg persze a találkozás és az együttlét öröme: ez az a nap, éjszaka az, mikor együtt lehetek azokkal, akiket a legjobb Barátaim között tudhatok, akiket végtelenül kedvelnek, és ez nekem mindennel többet ér…
Tervezett spontaneitás: minden évben kihívást jelent az, hogy egy olyan programot állítsak össze az év legrövidebb éjszakájára, amiben mindannyian örömünket leljük az együtt töltött órák alatt. Kvázi futóversenyben vagyunk az idővel. Most azonban tényleg futottunk… Milyen jó is volt…
Idén is nagyon jól telt az év legrövidebb éjszakája, melyet most is rengeteg szép pillanattal töltöttünk meg: első utunk az MNB Látogatóközpontjába vezetett, amit végül a kilométeres sor miatt ki is hagytunk, majd kedvenc teremen, a Szabadság téren ( vajon miért az… 🙂 ) keresztül jutottunk a Nemzet Főtérere, ahonnan egy hirtelen ötlettől vezérelve a Néprajzi Múzeumba ugrottunk be. A kis folklór-látogatás után a Népstadionban rohantunk, hiszen az átalakítás előtt álló arénában szervezett “tárlatvezetésen” vettünk részt. Mondanom sem kell, a hatalmas stadion és a futópálya egy kis mozgásra csábított: mókából Vargusszal (Varga Danival) lefutottuk azt a 400 métert… Mókából…. Aztán egy kis fotós barangolás következett a belvárosban, ahol bemutatták fotóriporterek munkáin keresztül, miért érdemes az összes negatívot nézni egyszerre, s választani abból ki azt az egy képkockát, amelyet később még sokszor visszaidéz(hét)nek a történelem során. A kulturális vonal zárásaként a Budavári Labirintust néztük meg, ami csupán egy sötét, ködtől és lejtőkkel teli barlangrendszer volt számomra. Mondjuk, azt a mai napig nem tudom, hogyan jutottunk a Budai Várból a hegy túloldalára, úgy, hogy minden olyannak látszott, mintha a bejárathoz értünk volna vissza… De maradjon ez az éjszaka rejtélye… Végül a harmadik közösen töltött Múzeumok éjszakáját is az este fénypontjával, a kihagyhatatlan, közös gyros-ozással zártuk.
Talán jó is így: csak sorrendbe teszem a programokat, és “ahogy lesz, úgy lesz” alapon sodródunk a fővárosi éjszakában, és talán éppen ezért jó ez az egész…
Immár harmadik éve “futottunk neki” a budapesti éjszakának
Különkiadás élőben 