Eurovíziós Dalfesztivál 2013: +1. nap: A final calling from Denmark

by

Hát vége, eltelt ez a hét nap is – sajnos. Jó volt, de így utólag mintha egy picit rövid lett volna… Nagyon jó volt, részemről nagyon jól éreztem magam… csak a Dalfesztivál tartott volna egy picit tovább…

Tegnapra úgy terveztem, hogy egy kicsit körülnézek Malmőben, de az idő annyira rossz volt (esős – felhős), hogy csupán egy rövid sétára vonatoztam a svéd városba. Ott a már szokott környezetben egy picit nézelődtem (mondanom se kell, rájöttem, miért nem járok én plázákba…), majd végül visszavonatoztam. Két órás kis kiruccanás volt a egész, végezetül pedig késő délután összepakoltam…

Nagyon jó volt: nem tudom elégszer ismételni önmagam. Igaz, ha tehetném, egy-két dolgot másképp csináltam volna, de ezek csupán apróságok. Ezekkel a kis szépséghibákkal volt gyönyörű az egész út, az ittlét, de egyáltalán nem bántam meg. És ahogyan már tegnap is írtam: talán jövőre, ismét, ugyanitt…

UI.: Egyetlen dolgot azért az elkövetkezőkben se felejtsünk:

Eurovision Song Contest 2013 - We Are One

Eurovision Song Contest 2013 – We Are One

Eurovíziós Dalfesztivál 2013: 5. nap: We are one & We Write the Story

by

Véget ért… Míg az elején annyira vártam, hogy elkezdődjön életem első, hosszabb kirándulása, addig most már sóvárgok utána. Miért kell minden jónak ilyen gyorsan elmúlnia? Miért nem lehet visszapergetni az idő kerekét? Csak egy picit kellene, nem sokat…

Mindenki állandóan azzal “vádol”, hogy nem lazítok egy picit, nem kapcsolok ki. Csak hiszik: minden nap álmodom. Éjjel, napközben, miközben teszek-veszek, és ha álmodom, akkor egy picit kikapcsolom a körülöttem lévő világot is. Idén február óta az Eurovíziós Dalfesztiválról álmodtam minden nap. Ez a kikapcsolódás, ez az euphoria kellett, erre vágytam, ez vezérelte minden érzelmem. És most, hogy sajnos túl vagyunk mindenen, egy pici hiányérzet is támadt ma bennem, mikor felébredtem. De azt is tudom, hogy egy csodás hét van a hátam mögött: ezernyi érzés, ezernyi emléket kaptam  Koppenhágától, Malmőtől, a Dalfesztiváltól és mindenkitől. Feltöltött. És most ez egy sokkal nagyobb löketet adott, mint bármi más korábban…

Szép estét zártunk, úgy gondolom. A műsort a Sajtóközpontban néztem végig, de olyan volt, mint ha az Arénában lettem volna: a hangulat, a hangzás tökéletes volt, ugyanúgy mindenkiben ott volt a feszültség, hogy ki hányadikként állhat fel arra a dobogóra, amin tulajdonképpen mind a 39 ország rajta van. Sokan mondják, hogy a dalok általános színvonala csökkent – ez látszik a pontok eloszlásából is -, de tegnap – sőt a héten – is teljesen mindegy volt, hogy ki hogyan énekelt, a lényeg az, hogy mindenkinek szívből jött. És ez volt, ez a fontos. Tegnap éjjel a Press Centerben sem elsősorban újságírók, operatőrök és más sajtómunkatársak ültek, hanem igazi rajongók. Mert akkor egyek voltunk. Együtt örültünk minden egyes dalnak, minden kapott pontért. A vonaton is Eurovízió-lázban égett mindenki. Hajnali háromkor… És éppen ezért most is igaz az, hogy a részvétel volt a fontos. Kinek így, kinek úgy sikerült, de a dalok azért lehettek kint, mert az már több millió embernek tetszett otthon.

Lehet, hogy egy picit színpadias a gondolat, de itt Koppenhágában-Malmőben talán azért is esik az eső, azért sír az ég, mert valami igazán jónak vége lett. Valaminek vége, de a történetet továbbra is mi írjuk, ezért lehet még sok ilyen, vagy ennél is jobb… Köszönöm Koppenhága és Malmö, találkoz(z)unk 2014-ben is…

Eurovíziós Dalfesztivál 2013: 4. nap: A vég próbája

by

Délután csupán kisebb technikai problémák voltak, este azonban teljes volt a káosz. Mindenhol. Sőt még bennem is…

Nagyon látványosnak, felemelőnek, dinamikusnak – és időnként humorosnak – ígérkezik az Eurovíziós Dalfesztivál 2013-as döntőjének műsora: tegnap volt szerencsém részt vennem a próbán, ahol a sajtó munkatársai és a Dalfesztivál rajongói tekinthették meg a Grand Final első verzióját. Próbáról beszélünk, ezért technikai problémák felmerülhetnek, sőt fel is merültek. Ami azonban a legérdekesebb, hogy az esti Jury Final-ön (európai nemzeti zsűriknek élőben leadott döntő) is sok volt a gikszer, sőt a műsor eredményhirdetési része teljesen el is maradt… (ekkor nyugodtam meg, hogy nem csak nekünk voltak technikai malőrjeink a szépségverseny kivitelezésénél…).

Az adás véget ért, a következő sokk a vasútállomáson ért, amikor a műsorról érkezők tömege elözönlötte a vasúti megállót. No, az már nagyon sok volt… Amúgy sem voltam a toppon lelkileg (az egyedüllét azért megviseli az embert), és még akkor ez is… Mindegy. A kibővített vonat megérkezett, mindenki feltuszkolta magát, majd a vonaton bemondták, hogy aki nem siet túlságosan, az nyugodtan megvárhatja a következő, pár percen belül, menetrend szerint érkező járatot. Tegyük hozzá: fél egy volt…. Észbontó nagy nevetés tört ki, még belőlem is – talán már csupán kínomban…

De ma minden kiderül –  reméljük, hibák és problémák nélkül…

Eurovíziós Dalfesztivál 2013: 3. nap: ?

by

Elfelejtettem az összefoglaló címét. Tényleg nem tudom… Amikor megtudtam az eredményt, teljesen elfeledtem, pedig egy olyan frappáns címet képzeltem el, amit semmi más nem tud leírni. És mindez miért történt? Mert annyi minden jó ért az utolsó elődöntő napján…

Észbontóan féltem, féltünk a tegnapi elődöntőtől. Hogy miért? Nem tudom. Mostanra mindez lényegtelenné vált. Ami megmaradt (örökre), annak a listája következzen most:

  1. Itt lehetek a 2013-as Eurovíziós Dalfesztivál házigazdájának országában.
  2. Újságíróként lehetek itt, betekinthetek a kulisszába, fotózhatok – azaz megörökíthetem.
  3. Volt kollégáimnak köszönhetően a Green Roomból – a versenyzők lihegőjéből – követhettem, izgulhattam végig a műsort (nagyon-nagyon köszönöm Güntinek és Szilvinek), ami jóformán pár percnek, negyed vagy fél órának tűnt, és…
  4. …továbbjutottunk, kvalifikálhattunk a döntőbe – azaz átélhettem velük.

Kérdezem: kell ennél több?
Egy biztos: ma elmegyek a döntő első próbájára is…

Eurovíziós Dalfesztivál 2013: 2. nap: Próbák, sajtótájékoztatók és izgalom minden mennyiségben

by

Tegnap próbáltunk. Mármint nem én, hanem ByeAlex, hiszen ma lesz a Dalfesztivál második elődöntője, ahol a Kedvesem című szám tizenkettedikként kerül az európai nézők elé. Az elődöntő próbái mellett színpadra lépett az Öt Nagy (Spanyolország, Franciaország, Németország, Egyesült Királyság, Olaszország) versenyzője és a tavalyi győztes, Svédország is. Próba, sajtótájékoztató, próba, sajtótájékoztató, próba… volt a tegnapi program.

Akik próbájára igazából nagyon vártam, az a német Cascada és az Egyesült Királyságot képviselő Bonnie Tyler volt. Cascada-számokat év elején kezdtem el hallgatni, de mind közül talán ez az egyik legjobban sikerült – szerintem. Persze, vannak már jól ismert slágereik, feldolgozásaik, de ez mégis más. A próbát követő sajtótájékoztatón azt mondta a ragyogó énekesnő, hogy nagyon jól érzi magát, de arra kérdésre, hogy mennyire izgul, egyszerűen annyit válaszolt: élete, karrierje legnagyobb dolga, hogy az Eurovízión részt vehet, csupán attól a lépcsőtől fél, amit produkciójához használnak, mert “kissé ingatag”… Hasonlóan sugárzott, sőt szárnyalt a színpadon az Egyesült Királyság képviselője, Bonnie Tyler is. Az énekesnő már nagyon régen a kedvenceim közé tartozik, ezért is örültem, hogy Őt nevezte a BBC a Dalfesztiválra. A sajtótájékoztatón is nagyon vidám volt, a megjelent újságírók is sokszor vastapssal díjazták a művésznő humorral átitatott válaszait. Arra is kitért, hogy édesanyja is nagy hatással volt a dal keletkezésében, annak ellenére, hogy egy előkészített számfoszlányból életre keltett dalt hozott Malmö-be. De Ő mondta ki azt is, amit mind a szám, mind az egész idei rendezvénysorozat sugall: “Higgy magadban, és neked kell azért küzdened, amit el szeretnél érni, mert más nem teszi meg helyetted.”

Vannak olyan mondatok, gondolatok, amelyek idén igazán kiemelkednek az eseményekből: például az, ha összefogunk, akkor sok mindenre juthatunk, mert egyért küzdünk, egyek vagyunk a küzdelemben. A kérdés már csupán az, hogy sikerül-e ezt a gondolkodásmódot másoknak is átadnunk, illetve megtartanunk a Dalfesztivált követően is…

Eurovíziós Dalfesztivál 2013: 1. nap: Két ország, két nyelv, ezernyi probléma és örömforrás

by

Már a címmel összefoglaltam az első Malmőben és Koppenhágában töltött napomat. Csak ne úgy kezdődött volna, mint ahogy az megtörtént…

Most reggel minden jól kezdődött, ténylegesen is: elértem a kiszemelt vonatot, a metrók is tökéletesen jöttek, a reptéri busszal sem volt probléma, és a repülőbe történő check-in-re sem kellett várnom. A feketeleves azonban ekkor érkezett: biztonsági vizsgálatnál szó szerint egy kilométeres sor várt, de valahol még reméltem, hogy nem lesz probléma a beszállással. Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára, most meg is halt: egy teljes órát vizsgálták át az előttem lévőket és percre pontosan lekéstem a Budapest – München – Koppenhága útvonalam. Reggel kilenckor! Kezdődhetett az átfoglalási procedúra – aminek igencsak meg volt az esélye, hogy keddre nem sikerül más jártot választani -, de szerencsére megoldódott: némi készpénz és plusz átszálló idő beiktatásával 12:20 helyett 16:20-ra értem az áhított végállomásra, Koppenhágába (igaz, Frankfurt felől érkezve). Ezzel teljesen megváltozott a napi ütemtervem… :)

A módosított útvonal első állomása: Frankfurt

A módosított útvonal első állomása: Frankfurt

Megvettem a hét nap alatt szükséges jegyeket, bérleteket – pontosabban csak megvettem volna, ugyanis az 5 napos Koppenhága-Malmö bérletet még véletlenül sem akarta kiadni a gép, de három-négy másik automatánál történt próbálkozás után – és Eurovíziós-önkéntes segítségével – meg sikerült szereznem… Ez volt az a pont, amikor a nyelvi kavalkádból hirtelen elegem lett: magyarul gondolkodom, angolul tudok beszélni, de dánul és svédül kell(ett volna) tudnom, hogy probléma nélkül megoldjam – rövid idő alatt – DE: túl vagyok ezeken az első megrázkódtatásokon is…

Délután hat óra után átcsalingáztam Svédországba, felvettem az akkreditációs kártyámat, csomagomat, majd egy picit körülnéztem a Press Centerben is. Az esti program: vissza Koppenhágába (kb. 10-13 perc vonattal), rendbe szedtem egy picit magam, majd pedig végignéztem az első elődöntőt, és bent voltam életem első Eurovíziós Sajtókonferenciáján is, ahol többek közt az alábbi képek is készültek, így relatíve szép, emlékezetes napot zártam…

Eurovíziós Dalfesztivál 2013: 0. nap: Két ország között – Koppenhága, Malmö: érkezem!

by

Holnap ismét útra kelek… Ma még suli – mondanom se kell zárthelyivel fűszerezve -, este stábértekezlet, hazaérve az utolsó dolgok is belekerülnek a már előkészített bőröndbe, és pár óra múlva már Koppenhágában – Malmöben leszek…

Ahogy ezt már két évvel ezelőtt is tettem, idén is sok-sok érdekességgel – útinaplóval, fotókkal – készülök a 2013-as Eurovízió-héten.

Hamarosan újra jelentkezem…

A Malmöt Koppenhágával összekötő Øresundsbron híd (Fotó: Pierre Mens)